A Pulszky Társaság 2010-ben alapította AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA díjat, amellyel a muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. Újdonság, hogy idén három kategóriában folyik a megmérettetés, 4 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki és virtuális kiállítások pályázhattak az elismerésre. A 11 jelölt már csak arra vár, hogy a tervek szerint 2021. október 25-ei díjátadón a Petőfi Irodalmi Múzeumban fény derüljön az eredményre. Addig is ismerjük meg őket, drukkoljunk nekik!

Lássuk most a Bodrogközi Múzeumporta "A Múltkor Háza" című állandó kiállítását!

A Múltkor Háza című új állandó kiállítás a Bodrogköz és azon belül kiemelten Cigánd II. Világháborút követő modernizációs korszakát mutatja be. Végigköveti azt a folyamatot, ahogyan az ország történelme formálta a Bodrogköz és benne Cigánd lakosainak életét és sokszínű kultúráját. A tárlat azon túl, hogy bemutatja a kor újfajta tárgyait, kiemeli a mindennapok és ünnepek részleteit, és ezeken keresztül követi a változások helyi történeti folyamatát.

Cigánd a bodrogközi vidék járási székhelye, Magyarország egyik legkisebb városa, mindössze 3200 fős és halmozottan hátrányos helyzetű település. Mégis, a város egy folyton tenni akaró, értéket teremtő közösséggé vált, ahol a szlogen az „értékből lendület”. Egyszerre vallják magukat büszkének városuk múltjára, értékeire és szorgos felmenőik példáját követve építik tovább jövőjüket.

Erre szolgál például a kiállításnak helyet biztosító új épület, a Bodrogközi Múzeumporta is, amely korhű külsővel, ám modern enteriőrrel és modern eszközökkel ismerteti az itt élők életét alapjaiban meghatározó tájat, mesterségeket, hagyományokat, az utóbbi századok meghatározó személyiségeit és eseméyeit. Készült egy digitális panoptikum és a Bodrogköz történelmét szemléltető digitális terepasztal, ezeken túl bemutatják a gazdag múltra visszatekintő bodrogközi néptáncot, síktextileket, cigándi szőtteseket és Cigánd jeles alakjait, úgy mint Kántor Mihályt, Sőregi Mártont és fiát, Jánost. A múzeum kutatási célterülete a síktextilekre és a cigándi szőttesekre irányul, a jövőbeli kutatási tervek közt azonban a tematikus és történeti szempontból is meghatározó, kategorizálható néprajzi kincsek is szerepelnek.

A kiállítást olyan rendhagyó tárlatvezetések kísérték, amelyeket szakemberek helyett „civil” látogatók tartottak. Az újfajta közönségprogramok más szempontokkal, élményekkel bővítették a kiállított anyagot. Céljuk a látogatók önálló és szabad értelmezésre való buzdítása volt és annak a bemutatása, hogy a kultúra nem pusztán intézmények által létrehozott gyűjteményekből áll, hanem egyének és közösségek együttműködésén alapul.

Az új épületben a környezetvédelem is hangsúlyos szerepet kapott. A működéséhez szükséges energiát – többek közt az elektromos fűtést, hűtést, páramentesítést, világítást, digitális eszközök működését – napelemek biztosítják. Mivel a kiállítási tárgyakat helyben vagy a közelben gyűjtötték, azok szállításával sem terhelték a környezetet. A kiállítási anyag összegyűjtése pedig közösségi programmá vált, részt vettek benne a Bodrogköz Tájmúzeumért Alapítvány tagjai, a Cigánd Városi Művelődési Központ, a helyi nyugdíjas klub, pedagógusok, köztisztviselők, a helyi és a bodrogközi lakosság. Ezek közül sok tárgyat, fényképet ingyen ajánlottak fel a múzeum részére.