A kéziratok alapján 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz című versét. A történelem későbbi szakaszában Magyarország nemzeti himnuszává vált. 1989. január 22. óta országszerte tartanak megemlékezéseket, valamint ekkor adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Január 22.-e a Magyar Kultúra napja.

Ez a nap alkalmat teremt mindannyiunk számára, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományaink, nemzeti tudatunk erősítésének és felmutassuk, továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Mi Cigándon élő emberek is így teszünk, hiszen településünkön számos ember élt, aki sokat tett azért, hogy Cigándot naggyá tegyék. Közöttük van Kántor Mihály, aki néptanítóként gyűjtötte össze a településsel kapcsolatos néprajzi értékeinket, valamint Nagy Dezső, aki szintén néptanítóként oroszlánrészt vállalt abban, hogy Cigándon pezsgő kulturális élet alakuljon ki. A sort folytathatjuk a Sőreghyekkel, vagy éppen a maiak közül Román Sándorral. Működött  a Református Énekkar, a Méhészegylet, a Búzavirág (később Gyöngyösbokréta) tánccsoport, színjátszó csoport.

Nekünk, ma élő Cigándiaknak az a feladatunk, hogy elődeink munkáját tovább folytatva éltessük hagyományainkat, nemcsak kortársaink, hanem az utánunk lévő generációk számára is.